A Ptk. 2:52. § szakaszában foglaltaknak megfelelően, akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg.

A Munka törvénykönyvének magyarázata alapján a sérelemdíj tehát a nem vagyoni kártérítés jogintézményét váltotta fel. Az a különbség a két fogalom között, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz további hátrány bekövetkezésének bizonyítása nem szükséges. Megfelelő tehát a személyiségi jog megsértésének megállapítása, továbbá, hogy a kimentés szabályai ne érvényesülhessenek.

A Munka törvénykönyvének magyarázatából kiindulva tehát megállapítható, hogy a nem vagyoni sérelem bizonyítása a súlyosabb, nagyobb hátrányt okozó jogellenes magatartás (például súlyos munkahelyi baleset) esetében továbbra is szükséges. A kisebb horderejű ügyekben (például munkahelyen elhangzott durvább kifejezés használata miatt) az új sérelemdíj használatát javasoljuk, kifejezetten kiemelve, hogy az úgynevezett bagatell ügyekben sérelemdíj jogcímén továbbra sem lesz érvényesíthető kártérítés.

Kifejezetten alkalmas a sérelemdíj a becsület és a jóhírnév megsértése, valamint a személyes adatok védelméhez való jog megsértése körében felmerülő ügyekben.