368. § (1) Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az önbíráskodást

a) fegyveresen,

b) felfegyverkezve,

c) csoportosan,

d) védekezésre képtelen személy sérelmére

követik el.

(3) Nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.

A törvény az önbíráskodás törvényi tényállását a vagyon elleni erőszakos bűncselekményekről szóló fejezetben szabályozza, mivel a védett jogi tárgya elsősorban a vagyoni viszonyok fennálló rendje.

Azonban kijelenthetjük, hogy az önbíráskodás nem feltétlenül sérti a vagyoni viszonyokat, mégis a közrend súlyos megzavarására vezethet, az önbíráskodás bűncselekménnyé nyilvánítását tehát a jogérvényesítés jogellenes módja tette szükségessé, hiszen a jogalkotó  – kevés kivételtől eltekintve – nem engedheti, hogy erőszakos fellépéssel érvényesítsék igényeiket a jogosultak.

A bűncselekmény elkövetési magatartása a kényszerítés, tehát pontosabban megfogalmazva: a személy elleni erőszakkal vagy fenyegetéssel valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére kényszerítés.

Rögzítjük, hogy az erőszaknak az Önbíráskodás esetén személy ellen kell irányulnia, tehát, ha az erőszak kizárólag dolog ellen irányul, az önbíráskodás tényállása nem valósul meg.

A 368.§ (3) bekezdése megfogalmaz egy speciális felelősséget kizáró körülményt, melynek megfelelően nem valósul meg az önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.

Így például a Ptk. 5:6. §-a alapjána tilos önhatalom ellen a birtokos – a birtok megvédéséhez szükséges mértékben – önhatalommal is felléphet. Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal azonban csakis akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná. ( Az önhatalomról bővebben a https://17kerugyved.hu/2023/05/05/onhatalom/ linken olvashat.) Rögzítjük azonban, hogy a birtok elvesztése után is a hatósági jogvédelemnek van elsőbbsége, és a Ptk. csak akkor engedi meg az önhatalom gyakorlását, ha más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet lehetetlenné tetté.

Fontos kiemelnünk továbbá, hogy nemcsak a saját igény érvényesítése büntetendő, tehát ezen bűncselekményt bárki, nem pusztán a vagyoni igény érintettje követheti el. Tehát a bűncselekmény alanya nemcsak az lehet, aki a saját igényét akarja érvényesíteni, hanem az is, aki más személy vagyoni igényeit kívánja érvényesíteni a törvény által meg nem engedett módon.

Ezen bűncselekmény az erőszak vagy a fenyegetés kifejtésével már kísérleti szakba lép, és akkor lesz befejezett, ha a passzív alanya valamit tesz, nem tesz, vagy eltűr.

Ezen bűncselekményt csak egyenes szándékkal lehet elkövetni, tehát az elkövetője célja, hogy valamilyen jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen.

Minősített eseteit részletezi a törvényét, melyet jelen cikkünkben nem kívánunk bővebben kifejteni.

Fontos még elhatárolnunk az önbíráskodást és a zsarolást, hiszen önbíráskodás esetén az elkövető tudata nem fogja át az általa erőszakkal vagy fenyegetéssel kikényszerített igény jogtalanságát, míg a zsarolás elkövetője tisztában van igénye jogtalan voltával és a szándéka jogellenes vagyoni haszonszerzés.

/Kérjük annak figyelembevételét, hogy az ismertetett jogszabályok, azok terjedelme miatt nem közölhetőek teljes egészben, így jogi problémájának megoldására mindenképp keressen fel jogi szakembert. Cikkünk pusztán tájékoztatásként szolgál. Javasoljuk, hogy mindig vegye figyelembe a cikk megjelenésének időpontját is a folyamatosan változó jogszabályok miatt./