A Munka törvénykönyvének előzőekben említett módosítása körében – mely vonatkozásában már több cikk is olvasható weboldalunkon – változtak a munkaszerződés tartalmára vonatkozó rendelkezések is, melyet az alábbiakban részletezünk:
A Munka Törvénykönyve 45. § szakasz (1) bekezdésében foglaltak szerint: A munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében.
Ezen szakasz az új Mt. módosítás során nem került megváltoztatásra.
A szakasz második bekezdését érinti a módosítás, mely új rendelkezés szerint (2) A munkaviszony – eltérő megállapodás hiányában – határozatlan időre jön létre. (Az Mt. módosítást megelőzően a jogszabály szövege az alábbiakat tartalmazta: a munkaviszony tartamát a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában a munkaviszony határozatlan időre jön létre.)
Tehát amennyiben a munkaszerződésben nem kerül feltüntetésre, hogy határozott időtartamra jön létre a munkaviszony, úgy egyértelműen határozatlan időtartamra jön létre. Ezen módosítás mind a munkavállalóknak, mind a munkáltatóknak könnyebbséget okoz a szerződések elkészítésénél, és a jogvitás esetekben is.
Jelen szakasz (3) bekezdése szintén módosult az új szabályozás során: Eltérő megállapodás hiányában munkahelynek a munkakörben szokásos munkavégzési helyet kell tekinteni. (A jogszabály hatályon kívül helyezett szövege az alábbi volt: A munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol munkáját szokás szerint végzi.)
Ami tehát nem változik, hogy továbbra is meg lehet határozni a munkaszerződésben a munkavégzés helyét. Ez történhet konkrétan leírva például, hogy Pesti út 2. szám alatt található a munkavégzési hely, vagy hogy a Társaság fióktelepein, telephelyein található a munkavégzés helye. Nyilvánvalóan nagyobb földrajzi egységet is meg lehet határozni (mondjuk Pest megyét), ha például rendszeresen mozog a munkavállaló, akár üzletkötő, értékesítő.
Azonban, ha nem határoznak meg munkavégzési helyet, akkor 2023. január 1. óta azt kell munkahelynek tekinteni, ami a munkakörben szokásos munkavégzési hely, ami nyilván más egy üzletkötőnél – aki sokat van úton ügyfelekhez-, illetve más egy könyvelőnél, irodai dolgozónál – aki főként egy helyen végzi munkáját -. Mindenesetre ezen jogszabály módosításnak köszönhetően nem eredményez érvénytelenséget, ha nincs meghatározva a munkavégzési hely. Mégis javasoljuk meghatározni a munkahelyet, hogy a munkavégzés pontos helyének hiánya ne teremtsen alapot jogvitára, ha máshol nem, a munkavállalói tájékoztatóban, hiszen például, ha egy üzletkötőt, akinek egész Pest megyét be kell barangolnia nem tájékoztat teljes körűen a munkáltatója ezen tényről, az nyilvánvalóan későbbiekben jogvitás helyzetet eredményezhet.
