Előző blogjainkban már ismertettük a Végrendelet fajtáit és tartalmát. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) Öröklési joggal foglalkozó Hetedik könyvének Negyedik részében találhatóak a Kötelesrészre vonatkozó szakaszok, mely rendelkezések társadalmunk jelentős részét érintik, így ennek ismertetését a végrendeletek szabályaihoz hasonlóan fontosnak tartjuk:

A Ptk. a Kötelesrészre vonatkozó részt 2 nagy szeletre, a Jogosultság a kötelesrészre elnevezésű címre, és a Kötelesrész kielégítése címre bontja. Ezen szabályok nagy terjedelme miatt jelen blogunkban a kötelesrészre való jogosultságra vonatkozó rendelkezéseket ismertetjük a Ptk. alapján.

Jogosultság a kötelesrészre

Kötelesrészre jogosultak: Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne.

Gyakorlati példával bemutatva, a kötelesrészre való jogosultság tipikus esete, ha például az örökhagyó nem a gyermekét, hanem másik személyt jelöl meg általános örököséül végrendeletében, vagy ha az örökhagyó több gyermeke közül csak az egyik gyermekét jelöli meg általános örököséül.

A kötelesrészi igény elévülése: A kötelesrész iránti igény öt év alatt elévül.

Fontos rögzíteni, hogy a kötelesrész iránti igény egy kötelmi igény, melynek megfelelően az elévülési ideje 5 év.

Kitagadás: Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli.

Kitagadásnak van helye (kitagadási okok), ha a kötelesrészre jogosult: az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne; az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el; az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el; az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette; erkölcstelen életmódot folytat; – akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek – a büntetését még nem töltötte ki; a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá.

A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja. A szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot. Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességét durván sértő magatartása miatt kitagadhatja.

Aki kitagadás miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Megbocsátás: Ha a kitagadás okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, a kitagadás érvénytelen, és az örökös kötelesrészre tarthat igényt (ezt nevezzük előzetes megbocsátásnak). Ha a kitagadás okát az örökhagyó a végintézkedése után megbocsátotta, a kitagadás a végintézkedés visszavonása nélkül hatálytalanná válik (utólagos megbocsátás).

A kötelesrész alapja: A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke, ideértve az örökhagyó által bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon értékét is (a továbbiakban: ingyenes adomány). Aki számára az ingyenes adománynak a juttatáskori értéken való számításba vétele súlyosan méltánytalan, a bíróságtól kérheti a körülmények figyelembevételével vett más érték megállapítását.

A hagyaték tiszta értékének kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem lehet teherként figyelembe venni.

A szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási, életjáradéki vagy gondozási szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét. Az átruházott vagyon, a nyújtott tartás és a gondozás értékét, valamint az életjáradék összegét az öröklés megnyílásának időpontjában számított értéken kell figyelembe venni.

A kötelesrész alapjából kivont adományok: Nem tartozik a kötelesrész alapjához: az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél régebben bárkinek juttatott ingyenes adomány értéke; az olyan ingyenes adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott; a szokásos mértéket meg nem haladó ingyenes adomány értéke; a házastárs vagy az élettárs, továbbá a leszármazó részére nyújtott tartás értéke; az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat létrejöttének időpontja házasságból származó gyermek és a házastársak által közös örökbefogadással örökbe fogadott gyermek esetén a házasságkötés időpontja, más örökbe fogadott gyermek esetén az örökbefogadás időpontja, egyébként a gyermek fogamzása.

Azt az ingyenes adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani.

A kötelesrész mértéke: Kötelesrész címén a kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna.

Ha a házastársat, mint törvényes örököst haszonélvezeti jog is megilleti, kötelesrésze e tekintetben a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat.

A törvényes örökségként haszonélvezeti jogot öröklő házastárs a kötelesrészét igényelheti úgy is, mintha haszonélvezeti jogát megváltották volna.

E körben rögzítjük, hogy a régi Ptk. (2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk., a 2013. évi V. törvény, amely sok tekintetben megváltoztatta a korábbi Ptk., az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) rendelkezéseit) annak felét kívánta juttatni a kötelesrészre jogosultnak, ami neki, mint törvényes örökösnek jutna. A jogalkotó a Ptk. módosítással csökkentette a kötelesrész mértékét, és a törvényes örökrész egyharmadában határozta meg a kötelesrészt valamennyi kötelesrészre jogosult vonatkozásában. Fontos kiemelnünk, hogy a törvényes öröklés körében a legtöbb változás a házastárs örökléséhez kötődik, mely változás okozza a kötelesrész iránti igény változásait is.

/Kérjük annak figyelembevételét, hogy az ismertetett jogszabályok, azok terjedelme miatt nem közölhetőek teljes egészben, így jogi problémájának megoldására mindenképp keressen fel jogi szakembert. Cikkünk pusztán tájékoztatásként szolgál. Javasoljuk, hogy mindig vegye figyelembe a cikk megjelenésének időpontját is a folyamatosan változó jogszabályok miatt./